A kígyó markában

3. fejezet A gyászjelentés

"Uh, a fejem, majd széthasad. Mi fene van velem? És mi ez a szörnyű hang?"
Hermione felült az ágyban és körbenézett, bár a beszűrődő vakító fénytől nem sokat látott, így csak hunyorgott. A szekrényről levette a pálcáját, a függönyre irányította, majd kimondott egy bűbájt, így az behúzódott magától. Egy nagy sóhaj kíséretében elnyúlt az ágyon és próbált visszaaludni, de ez még mindig nem ment neki, mert még mindig hallotta azt a zavaró hangot, amire felébredt.
- Ron! Fordulj a hasadra, kérlek! Iszonyatos, ahogyan horkolsz. - Megbökdöste a férje vállát, de ő csak felhorkantott és hangosabban kezdett el horkolni.
"Hát ezt nem hiszem el, mindjárt fejbe lövöm magam."
- Silencio! - olvasott rá egy bűbájt, és abban a pillanatban Ron teljesen elnémult. – Na végre!
Visszadőlt a párnára, magára húzta a takarót, és újból mély álomba zuhant.

Két óra múlva Hermione megint felriadt álmából. Valaki idegesen rángatta a karját.
- Mi van már? - kérdezte, miközben felült és a hálótársára nézett. Ron ingerülten hadonászott a kezével és a torkára mutatott miközben tátogott.
"Ó, a fene, erről el is feledkeztem..." - gondolta a nő, amint rájött, hogy "lenémította" párját.
- Silentium!
- Na végre! Már 10 perce ordibálok neked.
- Bocsi, de horkoltál, én meg álmos voltam - magyarázta, majd dörzsölgetni kezdte a szemét és ásított egy hatalmasat.
- Amúgy hogy jutottam haza? - kérdezte a férfi, miközben tudatlanul a fejét vakargatta.
- Harry hozott vissza, mert holtrészeg voltál. Uh... Én meg másnapos vagyok. - Kezét a szája elé tette, arca egy pillanatra teljesen elzöldült.   
- Valami rémlik. Hé, te megittad a piámat - Ron elnevette magát és átölelte Hermionét. A nő összeráncolt szemöldökkel nézett a férjére. - Mi a baj?
- Mostanában olyan ellenséges voltál, erre tegnap este óta olyan vagy, mint régen.
- Mit is mondhatnék... Nyert a csapat és egy csomó pénzt szedtem el Harrytől - mentegetőzött Ron. Neje csak egy furcsa grimaszt vágott, majd elvonult a fürdőszobába.

Miután Hermione kikászálódott a fürdőkádból, csak Ron hűlt helyét találta a bevetetlen ágyban. Magára csavart egy törülközőt, és kisétált csurom vizesen a konyhába, ahol egy cetli várta a konyhapulton.

Drágám!
Elmentem a Minisztériumba.
Fél 3-ig bent leszek.
Csók: Ron

Útja ezután a gyerekszobába vezetett. Rose és Hugo még aludtak. Az órájára pillantott, az negyed kilencet jelzett, így hagyta még a gyerekeit pihenni. Visszament a hálóba és elővett egy rövid farmert és egy pólót, mivel aznapra 29 C°-ot mondtak.
Kilencig elvégzett minden házimunkát és megfőzte az ebédet. Hugo ekkor csoszogott ki a konyhába, dörzsölgetve a szemeit, hogy minél előbb kiűzze belőlük az álmosságot.
- Jó reggelt kicsim! - köszöntette Hermione és egy csókot nyomott a homlokára. - Ebédet kérsz, vagy inkább reggelizel valamit?
- Csak egy pohár kakaót kérek szépen!
Édesanyja a hűtőhöz lépett, kinyitotta és kivett belőle egy doboz kakaót. A szekrényből elővett egy bögrét, és kitöltötte bele az italt, majd átnyújtotta a fiúnak.
- Anya, mi lenne, ha ma meglátogatnánk nagyit? Rég ettem a sütijéből - jegyezte meg a kisfiú, s célzásképp a hasát simogatva.
- Nem is rossz ötlet. Amint Rose felébred, elmegyünk hozzá.
A pici 10 órakor kezdett ébredezni. Hermione felöltöztette és megetette a kislányt, majd hoppanáltak

Az Odúban eközben Mrs. Weasley épp egy tálcára rakosgatta a nemrég elkészült sütiket, majd unokáit, Lilyt, Albust és Jamest kínálta vele.  Ekkor a kandallóból zöld füst tört elő és megjelent a menye gyerekeivel.
- Micsoda meglepetés, Hermione. Úgy látszik, a mai napot az unokáimmal töltöm. Isten hozott Drágáim! - az idős asszony mindhárom jövevényt megölelgette, sőt, Rose-t még a levegőbe is dobálta. Hermione, míg anyósát és a kislányát figyelte, észre se vette a mellette álló Ginnyt.
- Ó, Ginny! Beszélnünk kéne.
- Lányok, ne zavartassátok magatokat, addig én elleszek a gyerekekkel. - Molly terelgetni kezdte a gyerekeket és felment velük az emeletre.
- Szerinted mennyi esélye van annak, hogy egy kviddics győzelem miatt egy mindig morgó emberből normális, életvidám legyen? - kérdezte eltöprengő arcot vágva vörös hajú sógornőjétől Hermione.
- Hát ennek nem hinném, hogy sok köze lenne hozzá - rázta meg a fejét a másik.
- Ron reggel olyan vidáman ébredt, hogy azt hittem, le kell csapni. Azt próbálta bemesélni, hogy a győzelem miatt van jó kedve.
- De hát a csapata az elmúlt években nagyon sokszor nyert már, mégis mindig olyan búskomor volt - jegyezte meg Ginny.
- Hát épp ez az. Most már végképp nem tudom, hogy mit tegyek. Ráadásul, amit az éjszaka művelt... - Hermione akarata ellenére megrándult a szája és egy széles mosoly terült el az arcán. - Bezzeg ha nincs berúgva nem játssza a lepedőakrobatát.
Sógornője csak egy halk kuncogással válaszolt.
- Neked nagyobb gondod van, mint nekünk. Albus még mindig attól retteg, hogy szeptemberben, amikor a Teszlek Süveg a fejére kerül, a Mardekár házba sorolják. Harry hiába biztatja azzal, hogy Piton - akiről a második nevét kapta -, a Mardekár házvezető tanára volt. Ráadásul a Süveg figyelembe veszi a tanuló kívánságát, mint például Harrynél is elsőben.
- Ne aggódj, egy idő után megnyugszik, hisz ott lesz neki James és persze Hugo is. Ő már az első perctől fogva, azt hajtogatja, hogy a Griffendélbe kerül, és olyan híres akar lenni, mint a nagybátyja. Tegnap egy nagyon vicces dolgot mondott Harrynek. Azt mondta, hogy azért várja a tanévet, hogy Albussal az őrületbe kergessék Malfoy fiát. - A két nő egyszerre kacagott fel.
- Hányszor beszólt nekünk az a tahó - mondta Ginny nosztalgiázva.
- Kíváncsi vagyok, mi történhetett vele, mármint Dracoval - merengett Hermione.
- Micsoda? Miért érdekel, mi van vele? Azok után, hogy hányszor keresztbetett neked, még érdeklődnél utána? - sógornője teljesen kikelt magából.
- Á, most, hogy emlegetitek Malfoyt, eszembe jutott valami. Hermione! Az egyik bagoly megint eltévedt és idehozta az egyik leveleteket. Malfoytól jött - hallották Molly hangját az emeletről. Amikor leért, elővett egy levelet és átnyújtotta Hermionénak, aki remegő kézzel, egy hatalmas gombóccal a torkában nyitotta ki a borítékot.

GYÁSZJELENTÉS!

"Vihar végezte be életedet,
az Ég fogadja be lényedet,
és az anyaföld tört testedet!
Kis madárkánk! Isten Veled!"

Mrs Hermione Weasley!
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy
Astoria Greengrass
2017. június 29-én, 34. évében elhunyt.

Drága Feleségemet
2017. augusztus 4-én 14 órakor
kísérjük utolsó útjára.
Emlékét szívünkben őrizzük.
                            Mr Draco Malfoy

- Uram, Istenem! Ez szörnyű. Meghalt a felesége?! - a fiatalasszony mereven bámulta a kis lapocskát.
- Szegény Astoria. Olyan fiatal volt még. Ráadásul Draco egyedül maradt a kisfiúkkal, Scorpiusszal.
- El kell mennünk a temetésre. Hiába Malfoyról van szó, mellette kell állnunk. Az a nő teljesen megváltoztatta. Még a halálfalóktól is kilépett.
- Hermione! Attól még ugyanaz a szívtelen, beképzelt Malfoy az.
- Nem érdekel, ennyi részvét még neki is jár. - Hermione az órájára pillantott. - Lassan indulnunk kell. Ron mindjárt hazaér. Hugo! Gyertek le, haza megyünk.  
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.