Másnap reggel Hermione arra ébredt, hogy Jane lábujjhegyen mászkál a szobában, és mindent felforgat, ami a keze ügyébe kerül.
- Mit csinálsz ilyen korán? - kérdezte Hermione, amikor kinyitotta a szemét, és homályosan már ki tudta venni a lány sziluettjét, amint ide-oda rohangászik a szobában.
- Keresem a papucsomat - nézett rá tanácstalanul Jane, és lehuppant az ágyára.
- Szerintem nézd meg az ágy alatt - javasolta Hermione. - Én mindig ott találom meg az enyémet.
- Tényleg! Nekem még eszembe se jutott - ugrott fel Jane, és a felsőtestével bemászott az ágya alá, majd diadalmas kiáltással kitolatott onnan, és magasba emelte a papucsait.
- Nézz bele a tükörbe! - válaszolt minden összefüggés nélkül Hermione, miközben nevetve figyelte, ahogy a lány belebújik a papucsába majd kíváncsian kiszalad az előtérbe.
- Te jó ég! - nevetett fel ő is, majd a kezével nekilátott eltávolítani a pormacskákat a hajáról. - Azt hiszem, inkább hajat mosok - közölte, és visszatért a szobába, miután tíz percig eredménytelenül próbálta kiszórni a szürke szöszmöszöket a hajából. - Úgyis a fürdőbe indultam.

- Mennyi az idő? - kérdezte a tisztálkodó szereit összeszedő Jane-től Hermione, és felült az ágyban, maga köré csavarva a takaróját.
- Hét. Még nyugodtan aludhatsz, csak nyolckor kezdődik a reggeli.
- Nem vagyok fáradt - rázta meg a fejét egy hatalmas ásítással egyetemben a barna hajú lány.
- Látom. Na, nemsokára jövök - búcsúzott Jane, és elsietett a folyosó végében levő fürdőszoba felé.

Hermione tényleg nem volt fáradt - kicsit kótyagosnak érezte magát, de semmi kedve nem volt visszafeküdni, úgyhogy inkább a teraszajtóhoz lépett, és kikukucskált a strandra. Az teljesen kihalt volt, még a Nap sem sütött; egyhangú szürkeség lepte el a szálloda épületeit, és a tengerpartot, ahol a hullámok dörögve, morajlódva csapódtak vissza a strand jobbra elnyúló sziklás részéről.
A lány pár percig csöndben álldogált és bámulta a kinti világot, majd vacogva előkeresett egy farmert és hosszúujjast a szekrényből - most örült annak, hogy hallgatott édesanyjára, aki nem annyira volt meggyőződve az iránt, hogy a mágiával megtévesztett időjárás mennyire kiszámítható. Hermione hiába győzködte, hogy mindig süt a Nap, meg hasonlók, ragaszkodott hozzá, hogy vigyen magával meleg ruhát is.
Úgyhogy most boldogan öltözött fel, majd találomra elővette az egyik könyvét, amit a múlt héten vett egy mugli könyvesboltban, elhasalt az ágyán, és magára húzta a takaróját. Így talált rá Jane, aki vagy fél órával később visszaért a hajmosásból.
- Alszol? - kérdezte halkan, és bepakolta a neszesszerét a szekrényébe, a törölközőjét pedig a szoba sarkában álló állványra terítette.
- Nem - húzta le a fejéről Hermione a takarót. - Olvasok.
- Tíz perc múlva indulunk? - Jane puha barna köntösben ácsorgott az ágya előtt, majd miután szépen összehajtogatta az ágyneműt, a szekrényéhez lépett, és keresett magának valami ruhát.
- Jó. - Hermionénak még mindig nem akarózott kikelni az ágyból, de a könyvét becsukta, és az oldalára fordulva, könyökére támaszkodva kibámult a teraszra.
- Nézd! - kiáltott fel hirtelen. - Ott vannak Malfoyék!
Jane is az ajtóhoz lépett, és követte tekintetével az irányt, amerre barátnője mutatott.
- Mi is a keresztneve? - kérdezte Malfoyra utalva.
- Draco.
- Akkor miért nem így hívod?
- Mert utálom őt - vont vállat Hermione.
- Miért?
- Ő utált először. Azért, mert muglik a szüleim. Ezek után nem sokat várok tőle - fejtette ki tömör, ám lényegretörő véleményét a lány.
- Nekem is mugli az apukám - vont vállat Jane. - Nem értem, mi ezzel a baj.
- Én se, de miután öt percet töltöttél vele, tuti, hogy egyetértesz majd velem, miszerint neki mindennel van baja - nevetett fel gúnyosan Hermione.
- Hát, így messziről nem tűnik valami megszállott aranyvérmániásnak; bár tényleg kissé fennhordja az orrát, és arisztokratikusak a vonásai - jellemezte saját véleménye szerint a fiút Jane. - És a másik fiút ismered? Ő Roger, nem?
- De. Tegnap rám csapta a szobájuk ajtaját, amúgy nagyon szimpatikus - mosolygott Hermione.
- Hát, ne ítélj elhamarkodottan; ki tudja, miért olyanok, amilyenek. Lehet, hogy valahol mélyen van bennük valami … öhm … jó - fejezte be a lány, és neki is mosolyra húzódott a szája. Ezután inkább visszatért az öltözködéshez, mivel a fiúk egyre távolodtak az étterem felé.
- Hát, Malfoyról hinném el legkevésbé, hogy bármi jó lakozik benne. Mindenesetre szerintem illenek egymáshoz - kuncogott Hermione.
- Hogy érted? - kérdezett vissza a pólóján keresztül Jane.
- Mindketten szőkék, magasak, gőgösek, és vonzzák a szőke csinibabákat - mutatott le Hermione ismét a strandra, ahol Perdy éppen a két fiú után kiabált, hogy várják meg, és esetlenül szaladt utánuk.
- Szőkék klubja - vigyorgott Jane is, miközben a cipőfűzőjét kötötte be. - Akkor indulunk? - kérdezte, és belebújt a dzsekijébe.
- Persze. - Hermione kihalászta a szekrényből a pulóverét, felvette, majd kinyitotta az ajtót, és előreengedte Jane-t.
Az étterem felé menet csatlakozott hozzájuk Ron is, így hárman beszélgetve tették meg az öt perces utat - ami így negyed órásra sikeredett.

Reggeli közben - Jane, Ron és Hermione az asztal egyik sarkán ültek - Andras lépett oda hozzájuk.
- Jó reggelt mindenkinek! - köszönt a tizenkét falatozó fiatalnak, akik erre fölkapták a fejüket. - Remélem, mindannyian frissek, és alig várják, hogy elkezdhessék a munkát. Tegnap elfelejtettem említeni, de ma délelőtt azzal kezdjük, hogy felvázolom minden munka elvégzésének lépéseit. Ez azért szükséges, mert amikor már tudják, mi a dolguk, napközben nem biztos, hogy meg fognak találni, én pedig nem fogom hajkurászni Magukat. Szóval a szállásuk előtt találkozunk fél kilenckor; aki úgy érzi, hogy nem lesz képes megjegyezni a létfontosságú információkat, hozzon jegyzetfüzetet, mert az én dolgom nem az, hogy a szájukba rágjam, mi a teendőjük. - Ezután mosolyogva intett nekik, és otthagyta őket.
- Bírom Andrast - jegyezte meg Karen, miután a férfi eltűnt a konyhába vezető ajtó mögött.
- Én is - válaszolt neki Hermione, aki a lány mellett ült. - Bár nem mondanám, hogy nagyon türelmes típus lenne.
- Az biztos. Egyébként te vagy Hermione, ugye? - kérdezte Karen, miközben egy narancs héját próbálta megkezdeni.
- Igen. Te pedig Karen - nézett rá a lány.
- Igen. Tök jó, hogy egy csapatba kerültünk. A másik két fiú is egész jófejnek tűnik, nem? - nézett az asztal másik vége felé a hosszú, göndör barna hajú lány, ahol Draco és Jay Cindyvel beszélgetett. Pontosabban a szőke lány éppen elpanaszolta, hogy elfelejtett körömollót hozni magával.
- Hát, Malfoyt én nem épp jófejnek nevezném. Az egyik legkedvesebb ellenségem - mosolygott Karenre aki kíváncsian nézett rá. - Évfolyamtársak vagyunk a Roxfortban - magyarázta.
- Roxfort? De hiányzik - sóhajtott fel Karen a lány. - Mardekár és Griffendél, ugye?
- Igen. De honnan tudod? - kérdezte értetlenül Hermione. - Te is oda jársz?
- Csak jártam. De miután anyu kitalálta, hogy költözzünk Indiába, magántanuló lettem.
- 17 éves vagy? - kérdezte kíváncsian Hermione.
- Igen. Te is?
- Aha. Akkor mi is évfolyamtársak voltunk. Melyik házba jártál?
- A Hollóhátba - válaszolt Karen nosztalgikus arckifejezéssel.
- Őket nem ismerem annyira.
- Amúgy is, másodikban félévkor mentem el, úgyhogy én se nagyon emlékszem senkire, csak a saját házamból az osztálytársaimra. Az indiai nagymamám teljesen váratlanul kórházba került, és miután hazamehetett, valakinek ápolnia kellett, azért utaztunk oda. És anyu annyira megszerette Indiát, hogy most már talán egy óriás se tudná elrángatni onnan. Min nevetsz? - kérdezte a kuncogó Hermionétól.
- Csak eszembe jutott a Roxfort vadőre, Hagrid.
- Rá emlékszem - csillant fel Karen szeme. - Egyszer majdnem halálra rémített, amikor Bimba professzor büntetőmunkáját teljesítettem az egyik üvegházban. Annyira megijedtem tőle, hogy utána két hétig nem mertem kimenni órára. Aztán persze tök jóban lettünk, és írok is neki időnként.
- A barátaim meg én is gyakran vendégeskedünk nála - mosolygott Hermione, nagyon örült, hogy van közös témájuk a lánnyal. - És Indiában nincsenek varázsló sulik? - kérdezte érdeklődve.
- Van egy, de nem vettek fel - válaszolt Karen. - Azért, mert egyrészt nem beszéltem a nyelvet, másrészt meg csomó olyan tantárgyat tanítanak, amit a Roxfortban nem, és le voltam maradva. Úgyhogy anyu magántanárt fogadott mellém, de szerintem így még jobban is jártam. A tanárom egy fiatal srác, aki végül is a legjobb barátom; másokat nem is nagyon ismerek ott - mondta Karen. - Ezért is töltöm a nyarat mindig Angliában az apukámnál, mert itt vannak az ismerőseim, és végül is itt születtem meg minden. És te hogyhogy ide jöttél dolgozni? - kérdezte most ő, és végre sikerült felszakítania a narancs héját.
- Hát, a Roxfort után tovább szeretnék tanulni, és itt tulajdonképpen sok mindent tanulhatok, és pénzt is keresek. Te?
- Anyu ismeri Andrast, és meggyőzött, hogy itt milyen jól fogom érezni magam. Nem akarta, hogy egész nyáron apu meg az új felesége nyakán lógjak. Egyébként tényleg jól érzem magam - mondta, miközben körmével újabb, és újabb héjdarabokat tépett le a narancsról. Vehemens mozdulatokkal pucolta a gyümölcsöt, egészen addig, amíg az egyik héjdarab véletlenül el nem repült a lendülettől, és el nem találta Jay ingét. - Hopsz, bocsi - kiabált oda Karen, majd ismét Hermionéhoz fordult, és gerezdekre szedte a narancsot. - Kérsz?
- Csak egy gerezdet - válaszolt Hermione, és még mindig a lány ügyetlenségén nevetett. Éppen elvette a lány kezéből a gyümölcsöt amikor valami belepottyant Karen müzlijébe, és a kilöttyenő tál egész tartalma a lány szoknyájára ömlött.
- A francba! - csattant föl Karen, és keresett egy szalvétát, hogy azzal letörölgesse a ruháját, amennyire lehet. Hermione viszont felkapta a fejét, és egyből kiszúrta Jayt, aki elégedetten figyelte Karent.
Hermione felháborodva nyúlt a legközelebbi tál felé, amin kis háromszög alak sajtos pogácsák sorakoztak, elvett egyet, és az asztal túlsó vége felé dobta. A süti megpördült a levegőben, elúszott Archie, Cindy és Delilah szeme előtt, majd enyhén szólva célt tévesztve Draco ölében landolt. A barna hajú lány nem bírta megállni, hogy ne nevessen fel, amikor Draco fintorogva lesöpörte a nadrágjáról a pogácsát. Azonban mikor a fiú a Jay előtt álló müzlistál felé nyúlt és belemarkolt, majd lendítette a karját, már sejtette, hogy ez nem lesz jó vicc. Draco egyenesen Hermione és Karen felé dobta a kis csokigolyókat, amik elborították a két lány tányérját, és szerteszét szóródtak a földön, Ronék lába alatt. Most már szinte minden fiatal a Hermione-Karen és a Jay-Draco páros közötti elszánt csatát nézték; még az volt a szerencséjük, hogy az ő asztalukat egy növénnyel befuttatott fal nagyrészt eltakarta a vendégek szeme elől. Hermione nem volt biztos benne, hogy az minden vágyuk, hogy egy müzliháború szemtanúi legyenek, bár sejtette, hogy meglehetősen vicces látványt nyújtanak most:
Karen jól irányzott mozdulattal Jayre borított egy tányér rizst, mire a fiú bosszúból „véletlenül kiöntötte” a lány narancslevét, ami az aszal széle után Hermione nadrágján folytatta az útját. Erre a barna hajú lány fogta a Ron előtt álló félig megkent lekváros kenyeret, és Jay felé dobta, aki védekezően maga elé emelte tányérját, így a kenyér lepottyant az asztalra, és Draco véletlenül belekönyökölt, amikor a kávéskannáért nyúlt, hogy Karenre öntse.
Ezután előadott egy változatos káromkodást, amin minden külső szemlélő nevetni kezdett. Jane épp ekkor fejezte be a reggelit, és Archie-val együtt fölálltak az asztaltól, hogy visszainduljanak a szállodák felé. Persze egyikük se vette észre a lábuk alatt tanyázó müzligolyókat, így Jane megcsúszott, és kénytelen volt az asztal szélében megkapaszkodni, hogy ne essen rá Archie-ra. Ennek az lett az eredménye, hogy a saját tányérjának maradéka sikeresen végigröpült az asztal fölött, és Perdy blúzán kötött ki. Hermione épp ezt a pillanatot választotta arra, hogy az asztal alatt belerúgjon Draco lábába, mire a fiú elejtette a kávéskannát; az ripityára tört, és elárasztotta az egész asztalt, majd a forró sötétbarna lé megindult Ian felé. A fiú ijedten ugrott fel, majd Archie-val és Jane-el együtt inkább elmenekült a katasztrófa sújtotta helyszínről.
Perdy ijedten felsikított, amikor a gombás rántotta maradéka eltalálta őt, és mérgesen rácsapott az asztalra, de véletlenül maga felé rántotta a terítőt. Így az asztal másik végén ülő Ron tányérja Hermione előtt kötött ki, Draco, Jay, Cindy és Perdy reggelije pedig a szőke lány amúgy is gyönyörűen kipingált blúzán. Erre ő mérgében felkapta a tejesbögréjét, és lecsapta az asztalra, mire a fehér lé szétfröcskölt, és szinte mindenki kapott belőle egy adagot a ruhájára - Hermionénak volt szerencséje a hajában üdvözölhetni egy adagot a csöpögő löttyből.
A sikításra azonban már Andras is felfigyelt, és sietve rontott ki a konyha ajtaján, majd földbe gyökerezett lábbal megtorpant, amikor meglátta az asztal mellett ülő illetve álló, nagyrészt tetőtől talpig müzlivel borított és valamilyen innivalótól csöpögő fiatalokat. Az egész romhalmaz valóban sokkoló látvány lehetett, ugyanis mikor végre meg tudott szólalni, alig találva a szavakat, viszont egyes kifejezéseket igen gyakran ismételgetve, kiküldte az alkalmazottait az étteremből, majd zaklatottan magyarázkodni kezdett a vendégeknek, és biztosította őket, hogy őket semmiképpen sem fogja megtámadni a reggelijük.

Hermione és Karen - az utóbbi csak a barna haj lány vonszolására - amilyen gyorsan csak tudtak, a többieket (főként Malfoyt és Jayt) megelőzve visszasiettek a szállásukhoz. Hermionénak semmi kedve nem volt az első napot párbajjal kezdeni, úgyhogy inkább elrágatta barátnőjét, hogy minél távolabb legyenek a két fiútól. Eleget élvezhetik majd a társaságukat a továbbiakban is - mindenesetre jó kis viszályt sikerült szítaniuk a csoportjukban… két fiú két lány ellen.
- Szólj rám, hogy keressem meg a pálcámat - mondta Hermione a mellette siető lánynak, aki most már jött magától is. - Szerintem neked se ártana, ezek után.
- Gondolod, hogy Dracóék csak azért megátkoznak, mert megdobtuk őket néhány sütivel?
- Én azon csodálkozom, hogy eddig azért nem átkozott meg, mert itt vagyok - vont vállat Hermione. - Szóval jobb, ha óvatosak vagyunk, főleg, mivel így négyen fogunk együtt dolgozni.

Már csak öt percük volt fél kilencig, úgyhogy gyorsan felsiettek a szobájukba - Karené Hermionéétól számítva a második volt jobbra.
Hermione gyorsan felkapott egy törülközőt, majd a fürdőszobába ment, hogy kimossa a tejet a haja végéből csak arra volt ideje, hogy bedugja copfjának tejtől ragacsos végét mosdóból folyó vízsugár alá, majd úgy-ahogy megtörölje, utána már mennie is kellett az eligazításra.
A folyosón összefutott Jane-el, aki kezet mosni jött, mivel beletenyerelt az asztalra ömlött tej és nutella keverékbe.
- Jók voltatok - mosolygott rá Jane a szobatársára, amikor elhaladtak egymás mellett.
- Kösz - vigyorgott rá Hermione; bedobta a törülközőjét a szobájukba előkereste a vaárzspálcáját, majd lesietett a lépcsőn.

Az épületük előtt tizenhárom szék várta őket, amiket Andras Ian segítségével épp most próbált viszonylag egyenes állapotba hozni a göcsörtös köveken - több kevesebb sikerrel. Ahogy Hermione figyelte a ténykedésüket, megérkezett Ron is.
- Mit műveltetek a reggelinél Malfoyékkal? - kérdezte kíváncsian a lánytól.
- Megleckéztettük őket - mosolygott Hermione.
- Hát, Malfoy megérdemelte, de a másik fiúval minden ok, szerintem rendesnek tűnik.
- Ron! Karenre öntötte az egész müzlijét, úgyhogy ne mondd, hogy nem érdemelte meg - mondta bosszankodva Hermione.
- Bocs, de nem láttam; csak azt vettem észre, hogy korcsolyapályává válik a föld a golyók miatt, és hogy a reggelim egy méterrel odébb úszik az asztalon.
- Persze, mert mindig az evéssel foglalkozol - torkolta le barátját Hermione.
- Bocs, legközelebb inkább éhen halok - közölte a fú, majd odébb battyogott, és inkább segített Iannak visszaállítani egy szék kicsavarodott lábát.
Mikor mindenki megérkezett, Andras szólt, hogy üljenek le, majd maga is helyet foglalt Karen és Delilah között. Hermione Ron mellé huppant le, és bűnbánó arccal fordult a duzzogó fiúhoz.
- Ne haragudj, tapintatlan voltam - szólt halkan, hogy Andras ne szóljon rá; azonban a férfi még nem kezdett bele mondókájába, hanem Karennel beszélgetett valamiről.
- Igen - bólintott a vörös hajú fiú, de nem nézett Hermionéra.
- Bocsi, csak Jay felbosszantott. Elég szemét volt, amit Karennel művelt. Ron! - szólt hangosabban, értékelte volna, ha a fiú legalább ránéz, ha hozzá beszélt.
- Hm? - jött a válasz.
- Mondtam, hogy sajnálom, ok? - azonban a fiú nem válaszolt, úgyhogy Hermione inkább hagyta, és jobban szemügyre vette társait. Közben azért észrevette, hogy Ron arckifejezése megenyhül - legalább nem hiába kért bocsánatot.

Hermione bal oldalán Jane ült, aki Iannal beszélgetett. A lánynak hosszú egyenes barna haja volt, és mosolygós arcát keretezte; Hermione úgy gondolta, kicsit szemérmes, de mindenképpen nagyon kedves lány.
Karen még mindig Andrassal beszélgetett, a mellette ülő Perdy pedig éppen Malfoyt figyelte, és amikor a fiú egy pillanatra ránézett, megrebegtette a szempilláit. Hermionéból kis híján kitört a nevetés, de még idejében az ajkába harapott, és gyorsan becsukta a szemét. Ezután a lány magas sarkú cipőjén akadt meg a tekintete, ami remekül passzolt a hosszú szőke hajban csücsülő masnihoz. Érdekes munkaruházat, az biztos - gondolta Hermione, és továbbsiklott a tekintete. A többiek vagy halkan beszélgettek, vagy - ahogy ő is - társaikat szemlélték. Rámosolygott a Delilah-val beszélgető Archie-ra, majd visszatért Andrashoz, aki most nézett fel, és csendre intette őket.

- Nos, belekezdenék a munkák részletezésébe, mert nem érünk rá egész nap, minél hamarabb el kell kezdeniük a munkát. Kezdjük a kávézóval, ugyanis oda minden napra beosztok egy vagy egy fél csoportot, attól függően, hogy milyen az időjárás, mennyire igénylik a vendégek a frissítőket, kávét, meg hasonlókat. Itt - majd Maguk beosztják egymás között - felszolgálni, rendeléseket felvenni és az enni-, innivalókat elkészíteni fogják; a recepteket megtalálják a kávézóban.
- A másik állandó munka, a hétfőnkénti turnusváltás alkalmával szükséges londinerszolgálat. Itt is elvárom az egyenruhában való mutatkozást; hogyha ide vannak beosztva - aminek nagy a valószínűsége, ugyanis minimum két csoportra lesz szükségem -, a feladatuk az érkező és a távozó vendégek csomagjainak felszállítása a lakosztályukhoz, és értelemszerűen a kocsijukhoz. Találnak kulikat majd a fő szállodaépület előterében, lift pedig természetesen van, úgyhogy nem kell cipekedniük - nézett rá a férfire a rémült arckifejezést vágó Cindyre.
- Ezenkívül sok alkalmi munka van, ilyen például a teniszpálya felügyelete, amennyiben kibérlik - természetesen ezt csak napközben fogják megtudni, vagy a növények locsolása - ez általában kétnaponta esedékes. Szintén előfordulhat, hogy elküldök ez csoportot, hogy szerezzen be valamit a városból, ami kifogyott. És mindenképp szeretném tisztázni, hogy bármikor, bármilyen feladatot kapnak, kötelességük teljesíteni azt - kifogást nem fogadok el, és amúgy is több mindent látok, mint hinnék - mosolygott kedvesen. - Van kérdésük?
- Nekem lenne - szólt éles hangján Delilah. - A tájékoztatóban valami olyasmit olvastam, hogy heti egy szabadnap; ezzel mi a helyzet? - Hermionénak nagyon nem tetszett a lány stílusa, de egyenlőre nem akart elhamarkodott következtetést levonni.
- Tényleg, el is felejtettem. Köszönöm, Miss Drayrett. Szóval, ahogy Maga is mondta, hetente egy szabadnapjuk van, a vasárnap. Ilyenkor engedély nélkül hagyhatják el az üdülőhely területét - bizony, egyébként ehhez engedélyre van szükségük -, és bemehetnek a városba, vagy akár haza is utazhatnak. Természetesen ilyenkor is elvárom, hogy próbáljanak viselkedni, és ekkor értelemszerűen nem használhatják a varázserejüket sem. És még annyit mondanék, hogyha valamilyen időpontra határozok meg Maguknak feladatot, vagy mindennel végeztek, nyugodtan csinálhatnak programot, amikor újabb feladatot kapnak, úgyis meg fogják tudni.
- Most kérem a három csapatot, hogy üljön össze, és válasszon magának egy csapatnevet, öt perccel később pedig megkapják az első listájukat a teendőikről.

Karen rögtön Hermione mellé szegődött, és a két lány odasétált Dracóhoz és Jayhez, akik éppen suttogva beszélgettek valamiről.
- Sziasztok - köszönt Karen, és mosolyogva leült a Jay melletti üres székre; Hermione így Draco mellé volt kénytelen ülni, hogy halljon bármit is abból, amit mondanak a többiek.
- Na, mi legyen a nevünk? - kérdezte Jay olyan hangnemben, mintha a névválasztás is csak egy napirendi pont lenne.
- Legyen mondjuk sárkányok - indítványozta Draco, majd kérdőn a többiekre nézett.
- Cseppet sem vagy öntelt - jött Hermione válasza.
- Akkor szerinted mi legyen? Mondjuk könyvimádók klubja? - vágott vissza a szőke fiú, amit Hermione csak egy égető pillantással jutalmazott.
- Mit szóltok a villámokhoz? - kérdezte Karen, figyelmen kívül hagyva a Hermione és Draco közötti feszült szóváltást.
- Az olyan, mintha valami rajzfilm címe lenne - rázta meg a fejét Jay.
- És? Egy rajzfilm is lehet jó - vont vállat Karen. - Nekem például a Dolly Dolphin volt a kedvencem, ti is …
- Azt hiszem, ez senkit nem érdekel - fojtotta bele a szót a lányba Malfoy. - Lehetne … lehetne…
- Hajrá Malfoy - biztatta Hermione, és elvigyorodott.
- Fogd be - sziszegte a fiú. - Nem tudok gondolkodni.
- Nem újdonság.
- Na és a gólemek? - kérdezte Jay, mielőtt a két fiatal egymásnak eshetett volna.
- A gólemeknek egy szemük, van nem? - tűnődött Karen.
- Teljesen mindegy hány szemük van, akkor legyünk Nyolcszemű gólemek, ha már egyszer négyen vagyunk - fejtette ki a véleményét Draco.
- Tőlem legyen - egyezett bele Hermione, és ez a döntés már Karennek is jobban tetszett.
Miután így megvitatták a kérdést, Hermione átült Karen mellé, és beszélgetni kezdtek; nemsokára Andras ismét megszólalt:
- Úgy látom, mindegyik csapatnak sikerült nevet választania. Valaki mondja el minden csapatból, hogy mit választottak.
Mint az kiderült, a többieknek sem voltak épkézlábabb ötleteik, mint nekik, legalábbis a nevek erre utaltak. Ronék csapata ugyanis a Merengők nevet választotta, Archie-ék pedig a Szárnyaló egyszarvúak csapatnevet választották maguknak.
- Köszönöm. Erre azért volt szükség mert a listán föl lesz tüntetve a másik két csoport feladata is; csak arra az esetre, hogyha bármilyen probléma adódna. Akkor most kiosztom a listákat. - A férfi kihúzta a farzsebéből a varázspálcáját, és egy varázsigét írt vele a levegőbe.
Hermione érezte, hogy ebben a pillanatban bizseregni kezd a tenyere, és odakapott, hogy megdörzsölje. Azonban ijedten vette észre, hogy halvány bőrén fekete vonalak jelennek meg, amelyek végül szavakba futnak össze. Hirtelen megértette, hogy Andras hogy is gondolta a teendők listáját. Így sosem veszítik el, és ő bármikor módosíthatja; a varázsige pedig addig nem fog elkopni, amíg itt dolgoznak. A többiekre nézett, akik közül többen is elismeréssel adóztak a férfi leleményességének.
- Nos, meg is tekinthetik az első feladatukat - mosolyodott el a férfi, és fölállt, majd otthagyta a fiatalokat, hadd örüljenek illetve dühöngjenek magukban. Ez utóbbira kitűnő példa volt Perdy, akit teljes mértékben felháborított a strand cserepes növényeinek kigazolása elnevezésű feladat.
- Ja, és még valami - fordult vissza Andras, majd ismét intett a varázspálcájával, mire minden fiatalnak a ruháján színes kitűző jelent meg az Arany Varangy emblémájával - egy nagy, rusnya sötétzöld varangyot mintázott, fején arany koronával, ami arany haját szorította le.

Hermione kíváncsian olvasta el a tenyerén szereplő információkat:

- Szerintem induljunk - kelt fel Karen, és felhúzta barátnőjét is.
- Jöttök, Malfoy? - kérdezte a barna hajú lány a fiúktól, akik sóhajtva fölkeltek, és a két lány oldalán elindultak a szálloda főépülete felé. Mintha mind a négyen hallgatólagosan beletörődtek volna, hogy beszélnek egymáshoz, hiszen előbb-utóbb úgy is muszáj lesz, Malfoy megszólalt.
- Ez egész jó munka, nem? - kérte ki csoporttársai véleményét.
- Szerintem igen; legalább nem kint fagyoskodunk - bólintott Karen.
- És megnézhetjük a szállodát - tette hozzá Hermione.
Ezzel mondjuk ki is merült a beszélgetés; időközben megérkeztek a főépület elé, és felnéztek a magas szállodára. Végül is Karen elindult, és a többiek követték őt; az önműködő ajtó kinyílt előttük, ők pedig a recepciós pult mögött álló fiatal sráchoz léptek.
- Az a feladatunk, hogy vegyük fel a rendeléseket a vacsorára - magyarázta Jay, és a ruháján díszelgő jelvényre mutatott.
- Ó, értem - válaszolt Jordan, a recepciós srác. - Gyertek velem, megmutatom, hol van az iroda, oda van készítve minden.
Az irodában négy csíptetős mappa várta őket, és vagy száz egyforma űrlap; kaptak négy szállodai reklámtollat is, ezekkel felfegyverezve indulhattak el szálloda körüljáró útjukra.
- Azokba a szobákba kopogjatok csak be, ahol van kulcslyuk az ajtón, a többiben nem laknak. És ha valakit nem találtok otthon, hagyjatok egy papírt az ajtón, és írjátok rá, hogy dobják bele a recepción álló gyűjtődobozba - adta ki az instrukciókat Jordan, majd sietve otthagyta őket.
- Szerintem váljunk szét - indítványozta Draco. - Sokkal hatékonyabb, ha mondjuk ti végigjárjátok az első három emeletet, mi meg a negyediket, az ötödiket és a hatodikat.
- Jól van - bólintott Karen. - Gyere Hermione - kezdte el húzni barátnőjét a lány, és nemsokára eltűntek Draco és Jay szeme elől.

Szívesen fogadom a kritikáitokat, hogy mit gondoltok a fejezetről! Kíváncsi vagyok, hogy kíváncsiak vagytok-e a folytatásra! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.