Új történet!!!
2009.07.10. 03:02
Új történetet kezdtem el írni amíg Eszterre kellett várnom és arra gondoltam esetleg ezt is megosztom veletek. A cím: A törött szárnyú angyal
A törött szárnyú angyal 1. fejezet
Claire, kérlek segíts!!!
- Claire, Claire, mesélj még az angyalokról! Kérlek!
Ő az 5 éves kishúgom, Selena a legelbűvölőbb, aranyszőke hajú kisangyal a mi világunkban. Már évek óta nem telik el úgy nap, hogy ne kérdezne engem az angyalokról, nem mintha nem tudna róluk már eleget, hisz ő maga is annak született. Az én nevem Claire, egy angyaltanonc vagyok és a mennyországban élek. Úgymond 17 és 3/4 éves vagyok, bár ha ezt átszámoljuk emberévekbe körülbelül 177. Már csak negyed évem, vagyis 3 évem van arra, hogy letegyem az összes vizsgámat és igazi, életmentő, halhatatlan őrangyal lehessek.
- Jaj, Sely! Nem volt még ennyi elég mára? Lassan már egy történetem se marad róluk. - sóhajtottam fel, miközben kishúgom ragyogó kék szemeibe néztem.
- Egy valamit még mindig nem értek... Mi lesz azokkal az angyalokkal, akiknek nem sikerül a vizsga? - Selena egyből rátapintott a legfelkavaróbb témára. Ezt az egy dolgot éppen ezért hagytam ki.
- Ők szépen lassan megöregszenek és egy olyan helyre kell menniük, ahonnan soha többé nemjöhetnek vissza.
- Ez történt anyával is? - kérdezte Selena csilingelő hangján. Akaratom ellenére, végig gördült egy könnycsepp az arcomon.
Édesanyánk, Dolores, 27 éves korában került a Menyországba, mert autóbalesetet szenvedett és a kórházban sajnos nem tudták újraéleszteni. Bár ezt nem bánom, hiszen akkor én sem lehetnék. Miután ide került, Gabriell arkangyalhoz küldték. Gabriell informálja az idekerülőket arról, hogy valójában mi is történt velük. Ezután hosszú évekig az Angyaliskolában kell tanulniuk, hogy le tudják tenni az angyalvizsgát. Minden személynek kiszabnak egy határidőt ennek teljesítésére. Nekem például 10 évet adtak, bár én más eset vagyok. Dolores 15 évet kapott. Rengeteget tanult és segített más angyalnak azért, hogy minél előbb le tudja tenni a vizsgát. Eközben az iskolában megismerkedett egy 29 éves fiúval, Adam-mel. Egy évvel a megismerkedésük után fogantam meg. Mikor 8 éves lettem én is az Angyaliskolában kezdtem tanulni. Rá 3 évre született meg Selena. Anyának két gyerek mellett nagyon nehezen ment a tanulás, ráadásul aput is elvesztettük, mivel elvitték az arkangyalok, mert egy különleges képességet fedeztek fel nála és tanulmányozni akarták. Miután letelt a 15 év, egyik nap eljött hozzánk Frederic arkangyal és elvitte magával anyát. Azután soha többé nem láttuk őt.
- Igen, Sely. - lehajtotta kis fejét a párnájára és szomorú szemekkel figyelt engem.- Ideje aludnod kicsim.
Megsimogattam arcát, szépen betakargattam és egy csókot nyomtam a homlokára. - Nyugodj meg, én mindig melletted leszek.
Miután elaludt, visszamentem a szobámba és elővettem a tankönyveimet.
Minden egyes szabad percemet tanulásra fordítom kizárólag 2 dolog miatt: az első, hogy mindvégig Selena mellett maradhassak és a második, hogy életeket menthessek.
Másnap reggel életerővel tele ébredtem. Miután elvégeztem a fürdőszobában a teendőimet, elmentem a konyhába és reggelit készítettem Selenának.
- Jó reggelt, Claire! - köszönt rám kishúgom, amikor megjelent a konyhaajtónál. Apró kezeivel a szemét dörzsölgette, hogy elűzze belőle az álmosságot. - Mi finomat csinálsz ?
- Rántotta, a kedvenced.
Miután közösen elfogyasztottuk a reggelit, felöltöztettem Selenát és átvittem a szomszédban élő családhoz, akik anya "eltűnése" óta gondoskodnak rólunk. Az iskolába menet elcsíptem két előttem haladó angyal beszélgetését. Arról volt szó, hogy hamarosan megpróbálják letenni a vizsgát és reménykednek, hogy mindketten sikerrel járnak.
Eltűnődtem a beszélgetésüket hallva. Jól tudom, hogy már régóta elértem azt a szintet, hogy sikerüljön a vizsga, hisz én vagyok a végzős évfolyamon az osztályelső, de mégis félek. Mi lesz Selenával, ha én is eltűnök? Egyedül nem boldogul, szüksége van rám... Nem, nem, nem... Sikerülni fog, megígértem neki... Csakis érte, más nem számít. Készen állok!
Amint beértem az iskolába, az első utam az igazgatóiba vezetett. Ott kellett jelentkezni a vizsgára. Euginia angyal nyitotta ki nekem az ajtót.
- Euginia! Készen állok! - mondtam magabiztosan.
- Biztos vagy ebben Claire? Ugye tudod, hogy ezután nincs visszaút? - kérdezte miközben szemüvegét lecsúsztatta az orra hegyéig.
- Olyan biztos vagyok benne, mint hogy most itt állok maga előtt.
- Rendben. Holnap reggel tanítás előtt gyere ide. Bízom benne, hogy hála ügyességednek, egy napba bele tudjuk zsúfolni az egész vizsgát a repüléstől kezdve a gyógyításig. - mondta Euginia mosolyogva.
- Köszönöm szépen! Akkor holnap.
A tanítás hátralevő részét rettenetesen görcsölve éltem át. Féltem, de egyben bíztam is magamban. Hazafelé Hayley-vel, a legjobb barátnőmmel futottam össze.
- Hallottam a nagy hírt. Végre te is belevágsz?! Drukkolni fogok neked, bár úgyse lesz rá szükséged. Én közel sem vagyok olyan tapasztalt, mint te, mégis átmentem a vizsgán szóval te a kisujjadból kirázod az egészet. - mondta Hayley halkan nevetgélve.
- Annyira félek!- csak ennyit tudtam kinyőgni.
- Nincs mitől. Bízz magadban.
Este éberen feküdtem az ágyban és próbáltam felidézni minden egyes fontos tananyagot, amire másnap szükségem lehetett. Már vagy fél 2 lehetett, mikor megszólalt a mobilom.
- Haló? - szóltam bele álmosan.
- Claire? Itt Euginia. Vészhelyzet, szükségünk van rád.- hangja az aggodalomtól csengett.
- Mi történt? Miért van rám szükség? Hol vannak az őrangyalok?
- Az őrangyalok küldetésre mentek, ismét ördög támadás volt a délvidéken. Te vagy az egyetlen reményünk egy földi problémában. Tűz ütött ki egy londoni házban. Ott élt egy kis család, de mindenki bentégett a tűzben kivéve egy kislány, Annabel. Annabelt elvitték egy gyerekotthonba. Sajnos a családján kívül elvesztett egy nagyon fontos dolgot: a reményt. El kell juttatni hozzá és csakis rád számíthatunk.
- De hát a vizsga?! Még semmire nem éllok készen. - egyre kétségbeesettebb lettem.
- Claire, kérlek segíts! - Euginia könyörgésének végül nem tudtam nemet mondani.
- Máris indulok!- tetten le a mobilt.
Írtam egy cetlit a szomszédoknak, hogy vigyázzanak Selenára, amíg távol vagyok, majd elindultam Euginiához.
Már az ajtóban várt rám.
- Itt vagyok! Mit kell tennem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.