A kígyó markában

2. Fejezet A kviddics meccs

Hermione türelmetlenül járkált a nappaliban, karjában Rose-zal. Mikor egy nagy koppanást hallott, tudta, hogy Errol visszatért, így kicsit megnyugodott, hogy már nem kell sokat várnia sógornőjére. Besétált a konyhába, és felrakott egy kanna vizet forrni, mivel hosszú beszélgetés előtt álltak, ehhez pedig szüksége volt egy nagy csésze teára. Mikor a kanna sípolva jelezte, hogy a víz elérte a megfelelő hőfokot, sorozatos pukkanások kíséretében megérkezett a Potter család. Ginny mellett ott ált tizennégy és tíz éves fia, James és Albus, és kezében fogta négy éves lányát Lilyt.
- Na, végre! Már azt hittem, sose értek ide - üdvözölte a jövevényeket Hermione egy nagy öleléssel.

A fiúk belecsaptak egymás tenyerébe és kifutottak az udvarra. A két nő a lányaik kíséretében helyet foglaltak a bőr ülőgarnitúrán, és belekezdtek a Ron-téma alapos kivesézésébe.
- Harry már sokszor mondta, hogy amikor jön hozzátok, általában veszekedtek, vagy épp "fellógatod" az uradat. – mesélte Ginny, s amint maga elé képzelte bátyját, pipacspiros fejjel a plafonról lógva, elnevette magát.
- Ma is ez történt. Mielőtt Harry megjelent, épp azon vitatkoztunk, hogy megígérte, hogy segít nekem a ház körül, erre benyögi, hogy kviddicsre megy. Elszállt az agyam, és szépen elkezdtem kiosztani, hogy Harry fontosabb neki, mint mi… - panaszolta, majd vett egy mély levegőt, hogy lenyugodjon.
- Megértelek, én is kiakadtam volna, ha a férjem ezt ígéri nekem - helyeselt Ginny, hevesen bólogatva.
- Ráadásul ez már évek óta így van. - Hermione a lányára emelte a tekintetét. - Disaudio! - pálcájával a két gyermek felé intett, így ők már nem hallották a következő mondatát. - Ha rajta múlt volna, Rose meg sem születik. Már vagy 3 éve ez megy folyamatosan; esténként kimaradozik, ha bekerül az ágyba, vagy ímmel-ámmal teszi a dolgát, vagy fáradtságra hivatkozik. Sőt, még a Minisztériumtól is jött néhány bagoly, hogy gyakran nem megy be dolgozni. Nem tudom, mire gondoljak.
- Nyugodj meg, biztos vagyok benne, hogy nem csal meg téged. Ennyire már ismerem - nyugtatta Ginny barátnőjét.
- És ha mégis? Mi van, ha már nem akar, mi van, ha már nem kíván engem? - a nő némán sírni kezdett, de végül összeszedte magát és letörölte a könnyeit. - Finite!
Miután feloldotta a bűbájt, a két kislány újra hallotta a hangokat.
A délután nagy részében beszélgettek, és együtt várták a férjeiket. Ginny szerint a meccsnek kilenckor lett vége, de utána még legalább egy órát ünnepelni szoktak a győzelem miatt, szóval úgy számoltak tízre otthon kell lenniük. A két nő az idő múlásával egyre türelmetlenebb lett, mely végleg elfogyott, mikor az órájukra pillantottak, az háromnegyed tizenegyet mutatott.
- Hol a fenében vannak már?
- Nem tudom, de ezek után Harry garantáltan kap tőlem egy hatalmas fejmosást. Legalább egy patrónust küldhetett volna, hogy késnek - bosszankodott Ginny, miközben összefonta a kezét a mellkasán, s hátradőlt a fotelban. Ekkor a kandallóból zöld füst tört elő, majd megjelent a két emlegetett szamár.
- Nyertünk, asszony! - kiáltotta a meglehetősen illuminált állapotban lévő Ron. - Elnyertem Harry összes pénzét - mondta, majd belekortyolt a kezében tartott Lángnyelv whiskys üveg tartalmába.
- Add azt ide! - üvöltötte Hermione kissé undorodva. - Holtrészeg vagy.
- Ki- ki- csit be-be-be- csi- csiccsentettem - dadogta Ron.
- Harry, hogy engedhetted meg neki ezt? - ugrott a férjének dühösen Ginny.
- Miután vége lett a meccsnek, és Ron csapata nyert, lementünk a Foltozott Üstbe. Elmentem a pulthoz, hogy kérjek valami italt, de mire visszaértem, már eltűnt, és kis idő múlva ebben az állapotban tért vissza.
- Szóval eltűnt? - érdeklődött Hermione, és meghúzta a kezében tartott whiskyt, remélve, hogy a dühe elszáll tőle.
- Hé, asszony! Ne idd meg, az az enyém - röhögött Ron, meglehetősen idiótán. - Amúgy se áll jól neked, inkább add szépen vissza, jó? - könyörgött a férfi két csuklás közt.
- Harry! Kérlek, vidd be a szobájába ezt a bolondot! – utasította barátját a nő.
- Gyere, öcsém! Megyünk az ágyba.
- Az ágyba? Hu, megszexelhetlek? Harry, én úgy szeretlek téged! - motyogta a részeg férfi, és nyomott egy cuppanóst az őt vonszoló arcára.
- Persze, háromszor is - vihogott Harry a hasát fogva, majd betámogatta Ront a szobába.
- Jobb, ha utánuk megyek, a végén még egymásnak esnek - mondta Ginny, majd a férje után indult.
Hermione mérgesen huppant le a kanapéra, majd újra meghúzta a már félig üres üveget. Mire a Potter házaspár visszatért, Hermione elpusztította az üveg tartalmát.
- Jaj, már te is?
- Nyugi, én jobban bírom a piát, mint ő. De most jobb, ha én is lefekszem, megfájdult a fejem. - mentegetőzött, majd elindult a hálószoba felé. Az ajtó előtt visszafordult és elköszönt.

- A gyerekek? - kérdezte Harry.
- Alszanak. Segíts kihozni őket a gyerekszobából. - A páros bement az említett szobába, magukhoz ölelték alvó gyerekeiket, majd dehoppanáltak.

- Granger kisasszony, te vagy az? - kérdezte Ron, csukott szemmel felülve az ágyon.
- Én vagyok az.
- Komolyan mondom, pöttyöket látok - a spicces férfi hunyorítva kémlelte a plafont és el akarta kapni a kis "pöttyöket".
- Kellett neked annyit inni - mordult rá a felesége, és nagy puffanással beájult az ágyba.
- Adj egy jó-éjt-puszit!
A férfi kérésére felesége megcsókolta őt, de kis idő múlva a Ron elhajolt nejétől, hogy felháborodott hangon felrója felfedezését - Hé, te megittad a piámat?
- Csak egy picit - kuncogta el magát a nő.
- Csak egy picit? Na persze. Most aztán kapsz. - Ron ördögien felkacagott és bebújt a takaró alá, mire neje nevetve sikítozni kezdett.
- Hello... Te mit keresel arrafelé? - kérdezte még mindig nevetve.
- Kettőt találhatsz.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.