Hermione fázósan behúzta a pulóverje cipzárját, a fejére hajtotta a kapucnit, és kilépett a szobája ajtaján; éppen ugyanakkor, mint Ian és Archie, akik ez alkalommal már farmerban és pólóban feszítettek.
- Akkor indulunk? - kérdezte a szőke fiú, és elindult. Hermione és Ian összenéztek, majd elmosolyodtak, és barátjuk után indultak.
- Nos, merre menjünk? - kérdezte Ian, amikor kiértek a szabad levegőre. - Van ötletetek?
- Menjünk mondjuk … arra - mutatott Hermione egy teljességgel behatárolhatatlan irányba; a következő pár percben az egyedüli támpontot a kövezett ösvény nyújtotta nekik, ami az ő szállásuk mellől indult, és azt megkerülve egyenesen a park felé vette az irányt.

Már régen elhagyták az épületeket, és a ropogós zöld fűtenger közepében jártak, amikor az ösvény ismét kettéágazott.
- Jobbra vagy balra? - fogalmazta meg a problémát Ian, és tűnődve állt meg az út közepén.
- Demokrácia. Ki szavaz arra, hogy balra? - kérdezte Hermione, és feltette a kezét. - Ki szavaz arra, hogy jobbra? - kérdezte ismét a lány, most Ian tette föl a kezét.
- Ki szavaz arra, hogy forduljunk vissza? - kérdezte Archie, és föltette a kezét, mire Hermione és Ian hangos kacagásban törtek ki.
- Nem baj, haver - veregette meg a barna fiú Archie vállát.
- Úgy érzem magam, mintha a Roxfortban lennénk - mormogta Hermione.
- A Roxfortba jársz? - kiáltott fel Archie. - A nővérem is oda járt, mesélte, hogy amikor elsős volt, egy hónapba telt megtanulnia, hogy hol van az átváltoztatástan terem. Tényleg olyan a kastély, mint egy labirintus?
- Megnyugtatlak, igen - nevetett fel Hermione. - De sajnos ez nem segít abban, hogy tudjam, hol a csudában vagyunk.
- Nézzétek csak! - mutatott Ian visszafelé az ösvényen, amerről jöttek. Hermione kimeresztette a szemét a mondott irány felé, és a félhomályban pár másodperc múlva felismerte barátja és Jane sziluettjét.
- Várjuk meg őket - szólt. - Ron a legjobb barátom, a lány, aki mellette sétál pedig a szobatársam - magyarázta a fiúknak.
- Oké; remélem tudják, hogy hol vannak farönkök.
Mint az öt perc múlva kiderült, a két fiatal (akik látszólag tökéletesen megértették egymást) tudták, hogy hol van találkozóhely; éppen ennek a következtében késtek el. Délután feltett szándékuk volt megkeresni a farönköket, de amikor megtalálták a helyet, még volt egy órájuk a találkozó kezdetétig; ezért gondolták, hogy másik úton mennek vissza a szállodához felébreszteni Hermionét, amiből az sült ki, hogy ők maguk is eltévedtek.
Amikor Ron és Jane odaértek hozzájuk, kölcsönösen bemutatkoztak egymásnak Archie-val és Iannal, majd az ötös csapat együtt elindult balra az enyhén visszafelé kanyarodó ösvényen, Ron és Jane vezetésével.
Tíz perccel később érték el a találkozóhelyet, ami a szálloda mögött húzódó domb parttal átellenes oldalában kapott helyet; a domboldalban magas lépcsőfokok vezettek fel a kiugró, fákkal beárnyékolt teraszra, ahol körben vagy tizenöt méteres farönk sorakozott. A többségük már foglalt volt, hiszen - mint arra Andras rávilágított, amikor meglátta őket -, a gyűlés elvileg tíz perccel ezelőtt kezdődött. Miután az öt fiatal is talált magának szabad farönköt, a férfi fölállt a sajátjáról, és egy mozdulattal csendre intette cseverésző „alkalmazottait”.

- Nos, rendkívül örülök, hogy mindannyian megérkeztek - kezdte, itt szúrós pillantást lövellve Hermionéék felé. - Akkor ismertetném a munkakörüket, hogy még takaró előtt legyen alkalmuk ismerkedni. Először is, csoportokba osztom Magukat - emelte fel a pálcáját, és aprót intett vele -, amíg itt vannak, végig azokkal a társaikkal együtt fogják végezni a munkájukat, akikkel most egy csoportba kerülnek.
A fiatalok sugdolózva fordultak egymás felé, egyikük sem gondolt rá, hogy csapatokba lesznek osztva; Hermione különösen nem örült, mivel amilyen szerencséje volt neki, tutira vette, hogy Dracóval osztják egy csoportba. Néhány másodperc múlva a foglalt fatörzsek (négy maradt üresen a kör egyik szélén) felizzottak, majd elkezdték megváltoztatni a színüket; végül négy fatörzs sötétkék, négy fehér és négy citromsárga színt öltött fel. Hermionéé sötét tengerkékre színeződött; a lány felkapta a fejét, és szemével kutatni kezdte társait, aki szintén ilyen színű rönkön ülnek. Jobbra siklott a tekintete, és tőle nem messze meg is pillantott egy hosszú göndör barna hajú lányt, amint neki integet. Hermione visszamosolygott rá - egy jófej ember már van a csoportban - gondolta. Ezután a tekintete továbbsiklott, és megállapodott a következő kék farönkön csücsülő egyénen, egy középmagas, vállig érő barna hajú fiún - a srác első pillantásra egy mugli színészre emlékeztette őt: gondosan fésült haj, fehér ing, vasalt farmer. Mellette Draco ült, aki épp a sráchoz hajolt, hogy mondjon neki valamit - ő is ingben volt, de a hatás az ő esetében nem utánzott, hanem természetes volt. Hermione csak most döbbent rá, hogy Draco is sötétkék farönkön ül. Miért is nem lep meg? - gondolta ezután keserűen; a szőke fiú ebben a pillanatban kapta fel a fejét, és mikor meglátta, hogy a lány őt bámulja, összeráncolta a szemöldökét. Hermione felszegte a tekintetét az égre, és azt kémlelte tovább, jelezve, hogy mit érdekli őt, hogy Malfoy egy csoportban van-e vele vagy sem.
- Örülnék, ha nem most vitatnák meg a problémáikat a beosztással kapcsolatban - jegyezte meg Andras, hogy elhallgattassa a fiatalokat. - Változtatásra úgysincs lehetőség, csak abban az esetben, ha a teljesítményük kárára megy a jelenlegi beosztás. Szóval, ott tartottam, hogy a munkakörük - folytatta ismertetőjét, amikor végre minden szem ismét rászegeződött (ezek közül nem egy méltatlankodást tükrözött). - Nem sorolom föl az összes helyszínt, ahol dolgozni fognak, hiszen a munkakörük olyan változatos, hogy egy óra alatt se érnénk a lehetséges teendők végére; mindenesetre fontos tudniuk, hogy nem előre meghatározott beosztás szerint dolgoznak, hanem minden reggel megkapják, hogy a csoportjuknak milyen feladataik vannak aznapra. Hogy az egész üdülőközpontot átfoghassuk munkákkal, a teendőiket akármikor bővíthetem, az instrukciókat pedig fontosság alapján fogom rendszerezni. Az is elő fog fordulni, hogy egy-egy csoport felét küldöm csak el egy feladatot elvégezni, így megint csak a munka hatékonyságát tudjuk fokozni.
- A gyakorlatiasabb dolgokról - folytatta monológját, miközben fekete szemével végig az őt figyelő fiatalokat pásztázta. Szerette a munkáját; bár gyakran volt szigorú az alkalmazottaival, de nagyon jókat beszélgetett a fiatal diákokkal a terveikről, hogy mi érdekli őket és mindenféle másról. Nem egyszer előfordult, hogy beszállt egy-egy röplabdameccsbe vagy kártyapartiba - bár ilyenkor szégyenszemre lealázták; mindenesetre a munkaidejük leteltével mindenkitől úgy búcsúzott el, mintha régi ismerősök lennének. - Tehát; gondolom olvasták a leírást, miszerint a munkaidejük alatt nem kell egyenruhát viselniük, csak két esetben. Melyik ez? - kérdezte alkalmazottaitól.
- A kávézó és a hétfő! - kiabált be egy rövid fekete hajú lány, aki Ron mellett ült.
- Úgy van; tehát, amikor a kávézóba vannak beosztva (, ez általában egész napos program), legyenek szívesek felvenni a szekrényükben elhelyezett öltözéket. A fiúk esetében kötelező jellegűnek szántam a nyakkendőt, úgyhogy ne próbáljanak kibújni alóla; a hölgyek legyenek szívesek erre a rövid időre levetni a strandpapucsukat, és valamilyen alkalomhoz illő lábbelit választani. Csak azért hangsúlyozom ki ezt, mert az egyik vendégünk pár éve beperelte a szállodát, mert úgy érezte, nem jár ki neki a megfelelő tisztelet, amíg felszolgálják a kávéját. Mondanom sem kell, hogy persze nem nyerte meg a pert, de nem szeretnék ismét egy ilyen kínos helyzetet. A hétfői turnusváltás alkalmával pedig nem árt, ha felismerik magukat, azért szükséges az egyenruha.
- A másik gyakorlati dolog: a takarodó időpontját nem szabtam meg; mindenki addig maradhat fönt, amíg jólesik, tőlem le se kell feküdnie. De csak addig, amíg száz százalékos teljesítménnyel végzi a munkáját; amennyiben igénytelenségek, hiányosságok, mulasztások, hiányzások mutatkoznak, kénytelenek lesznek még több szabadidejüket az Arany Varangy szolgálatába állítani. És persze a másik kikötés, hogy a vendégek nyugalmát semmi esetben sem zavarhatják - úgyhogy ha lehet, kérem legyenek tekintettel arra a kérésemre, miszerint éjfél után nem röplabdáznak vagy buliznak a medencében. Egyenlőre ennyi, holnap reggeltől használhatják a varázserejüket; természetesen az, hogy varázsolhatnak, nem jelenti azt, hogy egész nap használhatják a pálcájukat. Csakis abban az esetben forduljanak ehhez a segítséghez, amikor máshogy nem tudják elvégezni a munkájukat. Nem véletlenül kérem erre Önöket, ugyanis vendégeink döntő többsége mugli, és nem az minden tervem a nyárra, hogy az alkalmazottaink okozta kellemetlen incidenseket simítsam el.
- A vacsora nemsokára kezdődik, nyolckor az étteremben; szintúgy a reggeli nyolckor, és az ebéd egykor. Az étterem a domb tetején van, erről az oldalról is megközelíthető. A vendégekkel együtt esznek a terem egyik félreeső sarkában, úgyhogy legyenek szívesek követni a kulturált étkezés szabályait. Most mehetnek, akkor vacsoránál találkozunk; legyenek szívesek nem késni - kereste meg a tekintetével ismét az öt rútkiskacsa fiatalt, majd visszaült a saját farönkére, hogy rendezze a kezében tartott papírokat a dossziéjában.

A fiatalok feltápászkodtak, és csoportokba verődve elindultak az étterem felé - a szobájukba már nem értek volna vissza a vacsora előtt. Hermione Ronnal és Jane-el tartott; amíg fölfelé kaptattak a lépcsőfokokon, a lány elpanaszolta barátainak, hogy kivel együtt osztották be. Miután Ron megtudta, hogy Malfoy is itt fog dolgozni (Hermione nem tudta felfogni, hogy Ron hogy nem vette észre a fiút a beosztásnál), - meglehetősen artikulátlan formában - kifejtette a véleményét, amin a lányok jót nevettek.
Amikor elérték a domb tetejét, az étterem ajtaja már nyitva volt, a legtöbb vendég elfoglalta bent a helyét, és nekilátott a vacsorának. A többi társuk éppen akkor özönlött be a terembe a vendégek után, úgyhogy a három fiatal csatlakozott hozzájuk.
Az étterembe belépve a hirtelen világosság egy pillanatra elvakította Hermionét, de pár másodperccel később végre ismét szemügyre vehette a varázslók leleményességének újabb megnyilatkozásait. Két oldalon hosszúkás asztalok álltak, amik meg voltak pakolva mindenféle finomsággal, a legtöbb mellett már vidáman beszélgettek az elegáns hölgyek, urak; az alkalmi ruhába öltöztetett kisgyerekek éppen a tányérjukat borították egymásra, vagy az egészben sült csirkét próbálták rávenni, hogy kotkodácsoljon.
Azonban a lányt nem ez nyűgözte le, hanem az asztalok között kanyargó, körülbelül derékig érő márványfal; az egész terem olyan volt, mintha egy kettévágott labirintust mintázna, és a hatást csak tovább fokozta az ablakok felől áramló sejtelmes kékes fény, a hatalmas zöld növények, amik üvegházszerűvé tették a termet, és a márványfal mélyedésében csordogáló igazi jéghideg vizű patak, amely susogva görgette a benne levő nagy, átlátszó és kék köveket végig a medrében.

Vacsora után a fiatalok együtt léptek ki az étterem ajtaján; Archie kiugrott a többiek közül, és szembefordult velük, ezzel megtorpanásra késztetve az egész csapatot.
- Nos, Andras is mondta, hogy ismerkedjünk egymással, igaz? - kezdte. Úgyhogy arra gondoltam, hogy szervezhetnénk egy játék-estet vagy valami hasonlót. Mit szóltok hozzá? - nézett kérdőn a többiekre.
Hermione a maga részéről szívesen benne volt - legalább megtanulják a többiek nevét; egyébként is össze kell hangolódniuk, hiszen egy hónapig együtt fognak dolgozni. Úgy tűnt, a többieknek is tetszik a dolog, mert kivétel nélkül mindenki helyeslően bólintott, nevetett, vagy pedig megerősítette, hogy tényleg jó ötlet. Micsoda egyetértés - gondolta a lány - ez is ritka lesz még a nyár folyamán.
- Szerintem valami olyan játékot kéne kitalálni, amivel megtanulhatjuk egymás nevét - folytatta tovább az a fiú, akivel Draco beszélgetett a beosztás alatt. Hermione titkon adózott neki, amiért nem röplabdázni vagy valami hasonlót szeretne, mert már eléggé fázott, nem akart kimelegedni.
- Nekem van egy ötletem - szólalt meg most a göndör barna hajú lány, Hermione csoporttársa. - De ahhoz le kéne ülni körbe. És kéne egy labda!
- Menjünk le a partra! - indítványozta Archie. - Leülhetünk a homokba, ott legalább meleg is van.
- Én elmegyek labdáért! - szólt Ian, és előreszaladt.
Miután mindannyian belegyeztek ebbe, és kíváncsian várták, hogy milyen játékot is eszelt ki a lány, lesétáltak a dombról, és a medencés strandon átvágva legyalogoltak a partra, ahol még érezhető volt a Nap melege. Letelepedtek egy körbe a puha homokban, majd a barna lány fölállt, és elkezdte magyarázni a játék lényegét.
- Először is, a labda. - Várakozóan közbenézett, hátha meglát egy labdát, amint kiúszik a tengerből, és a kezébe repül. - Szóval, van a labda - a kezével mutatta, hogy fogja a labdát, amin jót nevettek. Tehát - kezdette bele újra, miután megint csend lett. - Mondjuk én kezdem és ugye nálam van a labda. Most ki kell mondanom a saját nevemet, egy foglalkozást, ami a keresztnevem kezdőbetűjével kezdődik, és egy helyet, ami szintén azzal kezdődik. Miután én ezt elmondtam, odadobom a labdát valaki másnak - a kezével eldobta a láthatatlan labdát, éppen Hermione felé, a lány pedig nevetve elkapta. Szóval, most ő jön - mutatott rá a szónokló lány. Vissza kell dobnia nekem a labdát, közben el kell mondania azt, amit én mondtam; mikor én visszadobom neki, ő is elmond a saját nevének a kezdőbetűjével egy foglalkozást meg egy helyet. Utána tovább dobja, és így mindenkinek meg kell ismételni az előtte lévők nevét, foglalkozását, és a helyet, ahol laknak, és odadobni a labdát a legelsőnek az továbbdobja a következőnek és így tovább. Mit szóltok, menni fog? - kérdezte, és a köréje gyülekező fiatalokra pillantott.
- Jó ötlet! - kiabált be a mogorva fiú, aki láthatóan egészen feloldódott a jó hangulatban.
- Szerintem is - bólogatott Archie. - Hogyha visszajött Ian, kezdhetjük is; erre a végszóra érkezett meg a rövid göndör hajú fiú, kezében a röplabdával, amivel Hermionénak délután már volt egy kellemetlen találkozása.
- Neked nem mondom el még egyszer, majd rájössz, hogy mi a játék lényege - nézett a göndör fiúra a lány, mikor az éppen visszaült a saját helyére Jane és Hermione közé. Ja, és elfelejtettem valamit! - nézett megint a többiekre. - Aki elrontja a sorrendet, vagy valamit, elejti a labdát, vagy hasonlók, büntetésből mondjuk … mondjuk … be kell mennie a kör közepére, becsuknia a szemét, és rámutatni valakire. Akire rámutatott, annak kell adnia egy puszit, ok? Akkor kezdhetjük?
A többiek bólogattak, úgyhogy a lány visszasétált a körbe a helyére, és lehuppant Draco mellé.
- Akkor kezdem: Karen, kentaurbiolgóus, Kanadából - mondta a lány, majd találomra az egyik fiú felé dobta a labdát; Ian kapta el, aki ezután visszadobta Karennek.
- Karen, kentaurbiolgóus, Kanadából - ismételte meg a lány szövegét, majd elkapta a labdát, amit az visszadobott neki. - És … Ian, idegenvezető, Indiából. - Ezután továbbdobta a labdát a rövid fekete hajú lánynak, aki Draco mellett ült.
A lány Karennek dobta a labdát. - Karen, kentaurbiolgóus, Kanadából. Karen továbbpasszolta Iannak. - Ian, idegenvezető, Indiából. Delilah, dekoratőr, Delphoiból.
Delilah Ronnak passzolta a labdát, aki hozzátette a többiekéhez a saját mondókáját: Ron, repülésoktató, Roxfortból.
A fiú Jane-nek adta a labdát. A lány odapasszolta a göndör Karennek, aki továbbadta Iannek, majd Delilahnak. - Delilah, dekoratőr, Dodomából - sorolta Jane, és már folytatta volna Ron címével, amikor Karen (mint játékvezető) közbeszólt, hogy hibázott.
- Delphoiból, nem Dodomából - magyarázta Jane-nek, aki nevetve tápászkodott fel Ron mellől, majd Karenre nézett, aki alig észrevehetően bólintott. Erre Jane besétált a kör közepére, becsukta a szemét, és találomra rámutatott valakire; kinyitotta a szemét, és nevetve nézett rá Archie-ra, majd adott egy puszit az arcára, és visszatért a helyére. Még egyszer el kellett mondania a sorozatot, majd továbbdobhatta a labdát a mogorva szőke fiúnak, aki stílusos mozdulattal elkapta azt. Hibátlanul megismételte mindenki szövegét, majd elmondta a sajátját is: Roger, redoctilustenyésztő Rómából. A fiú Hermionénak passzolta tovább a labdát, aki törökülésben könnyedén elkapta, majd sorolni kezdte a többiek neveit, foglalkozásait és lakhelyüket:
- Karen, kentaurbiolgóus, Kanadából. Ian, idegenvezető, Indiából. Delilah, dekoratőr, Delphoiból. Ron, repülésoktató, Roxfortból. Jane, jógaszakértő, a Yellowstone Nemzeti Parkból. Roger, redoctilustnyésztő, Rómából. Hermione, horgász, Hongkongból. - Visszaért hozzá a labda, ő pedig végighordozta a tekintetét azokon, akiknél még nem volt a labda. Végül is találomra arrafelé dobta, ahol még egyáltalán nem járt. Draco kapta el, aki igencsak meglepődött, hogy éppen nála van a labda.
- Draco, dragonyos, Dániából - fejezte be a mondókáját a szőke fiú, majd dobta tovább a labdát Archie-nak, aki frappánsan a következő címet találta ki magának:
- Archie, archeológus az Antarktiszról. - A fiú után már csak Hermione negyedik csoporttársa (Jay), egy szőke, nagyon hosszú hajú, méltóságteljes lány (Perdy), és egy másik szőke lány (Cindy) maradtak. Miután befejezték az egész kört, és Cindy harmadszor is elmondta a saját mondókáját (, ugyanis másodszori nekifutásra is kihagyta szegény Jane-t), lassan föltápászkodtak, és visszasétáltak a szállásukra.
Jane és Hermione mosolyogva búcsúztak el Rontól és Archie-tól, bevonultak a szobájukba, és lehuppantak az asztal mellé két székbe.
- Hát, ez jó volt - nevetett fel Jane. Én élveztem.
- Tényleg nem volt rossz - ismerte el Hermione. - Most legalább tudjuk, hogy ki kicsoda.
Miközben még rövid ideig beszélgettek, Hermione újra felidézte tizenegy társát, akikkel együtt fog dolgozni; így együtt végül is arra jutott, hogy egyenlőre mindegyikük aranyos - még a mogorva szőke fiú és Malfoy is belement a játékba, amin eléggé csodálkozott. Persze sejtette, hogyha varázsolhatnak majd, Malfoyjal már nem lesz ilyen jó köztük a viszony; nem mintha megijedt volna, ha a fiú sértegeti őt, úgysem hagyja annyiban. Már rég nem volt az a lány, aki elsőben hagyta, hogy Malfoy minden apróságért szívassa őt, és már nem érdekelte, hogy van-e értelme visszaszólni - úgy cselekedett, ahogy jónak érezte, és ezzel tökéletesen meg volt elégedve.
Nemsokára abbahagyták a beszélgetést, majd feltápászkodtak, elvonultak zuhanyozni, átöltöztek a hálóruhájukba, és jólesően belezuhantak ágyukba.
- Jó éjszakát! - suttogta Hermione Jane-nek, majd eltelve a holnapi iránti várakozásteljes izgalomtól, szuszogva álomba merült.

Azonban nem sokkal később felriadt a nyugtalan, cseppet sem pihentető alvásból, és hiába próbálta rávenni magát hogy aludjon vissza, mert másnap fáradt lesz, nem sikerült újra elaludnia. Így inkább fogta a gitárját, és pizsamában meg egy vastag pulóverben kivonult a teraszra, majd behúzta maga után az ajtót, nehogy fölébressze Jane-t is. Lehuppant az egyik székre, és halkan pengetni kezdte a hangszert, miközben a néptelen strandot pásztázta a tekintetével és halotta a távoli hullámok zúgását. Nagyon szép volt így megvilágítva a szálloda, és egyre jobban várta a holnapi napot, hogy végre láthassa, a nyüzsgő vendégeket, érezze az igazi nyári hangulatot, és még azt is kíváncsian várta, milyen is lesz az első munkájuk.
Vagy egy órán keresztül dúdolgatott a teraszon, és csak akkor ment be végül a szobába ismét megkísérelni az elalvást, amikor az egyre erősödő szél már kifejezetten kellemetlenné vált - kicsit elszontyolította a lányt a hűvös idő, mert nem volt valószínű, hogy másnap ragyogóan fog sütni a Nap. De végül is nem ez a lényeg, hiszen rossz időben gyakran jobb a hangulat - vidította fel magát, ahogy a borongós roxforti hétvégékre gondolt, amiken Harryvel és Ronnal együtt tanulnak, tordkártyáznak vagy éppen felfedező körútra indulnak a kastélyban.
Hermione jókedvűen, és a másnap iránti várakozásteljes izgalommal, szuszogva aludt el.

Íme, a második fejezet, remélem tetszik a történet alakulása. :) Nagyon örülnék a kritikáitoknak hogy érdekel-e a folytatás! Puszi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.